Repülés az ismeretlenbe
A hat csoporttag, akik a Puerto Rico-ba érkezés után gyorsan csatlakoztak a misszióhoz, alig tudtak valamit arról, hogy mit várhatnak. Néhányan korábban katasztrófa sújtotta területen önkéntesként dolgoztak. A legtöbbjük nem. Mindegyiküket azonnal sokkolta a pusztítás mértéke.
Sok ezer épület - otthonok, kórházak és iskolák - teljesen megsemmisült. Összeomlott hidak. Hatalmas, értékes mezőgazdasági területek kerültek víz alá. És vészesen kevés volt a víz, az élelmiszer, a gáz és az elektromosság.
Nate Warren, a Xylem értékesítési mérnöke így emlékszik: „Egy helyi lakos magyarázta nekünk, hogy az otthoni generátorának napi két órás működtetése havonta 450 USA dollárjába kerülne. Nekem ez megdöbbentő volt. Felfoghatatlan volt az a tény, hogy ezeknek az embereknek, akiknek a megélhetését a katasztrófa teljesen eltörölte, termésüket megtizedelte, most havonta 450 dollárt kell előteremteniük pusztán azért, hogy naponta két órán át legyen náluk áram.
Rugalmasság a csapás ellenére
Nate és a csapat számára Puerto Rico-ba való megérkezésüktől kezdve alázatra intő volt a katasztrófa sújtotta közösségek rugalmassága, a körülmények ellenére. A 100 milliárd USA dollárra becsült kár ellenére soha nem adták fel eltökéltségüket az újjáépítés iránt.
„Az általunk felkeresett iskolákban valami valóban szíven ütött. Még ha nem is volt folyó víz vagy áram, a tanárok keményen dolgoztak azon, hogy az életet a szokásos mederben tartsák, és a gyermekek jól érezzék magukat. Minden gyermek, akinek még megvolt az egyenruhája, viselte azt. A nélkülözés ellenére mindenki megtett minden tőle telhetőt a szokásos napi élet fenntartásáért.”
„Valóban tanulságos volt látni, hogyan fogtak össze.”
A csapat valami mást is megfigyelt: a közösségek tagjai, akik maguk is nélkülöztek, miközben a segítségre vártak, segítségére voltak a többi nélkülözőnek.
Az egyik hegyi közösségben, ahol százak rekedtek otthonaikban, Hunter Powell rangidős alkalmazási mérnök leírása szerint szívszorongató volt látni, ahogy egy csoport helyi fiatal magára vállalta, hogy minden nap ingyen ebédet főz naponta 400 fő részére, és csupán kemping felszerelésük volt.
„Rizst, babot és húst főztek az embereknek, ami éppen volt. „Valóban tanulságos volt látni, hogyan fogtak össze.”
„Amikor közösségeket keresel, akiknek segíthetsz, arra gondolsz, hogyan fog segíteni a program minden embernek. Ennek fenntartható programnak kell lenni.”
- Nick Hill, ügyvezető elnök, Planet Water Foundation
„Egészen mostanáig volt mindenféle vizünk, csak tiszta víz nem.”
- Benjamin Marrero, Barrio San Lorenzo, Morovis
A víztorony a megoldás
A hurrikán utóhatásaként egyes lakosok hozzájutottak adományozott palackozott vízhez, azonban amire szükségük volt, az a folyó víz. Néhányuk annyira nélkülözte a vizet, hogy szennyezett forrásokból kellett inniuk.
Az önkéntes csapatnak az volt a feladata, hogy tizenkét víztornyot építsen, egyenként napi 10 000 liter, 1000 ember fenntartásához elegendő, tiszta vízzel.
Hihetetlen és szerénységre intő tapasztalat
„Hihetetlen volt megtapasztalni a közösségeket.” mondja Mainor Vega víztisztítási menedzser. „Gyakran voltak nagy rendezvények, ahol egy pap megáldotta a víztornyot, a gyermekek pedig azt énekelték, hogy ’agua’. Valóban éreztük, mit jelent a számukra a tiszta víz.”
Az egyik utolsó hely, ahol a csapat dolgozott, a sziget egy félreeső része volt, ahol az emberek kétségbeesetten várták a segítség megérkezését.
„Körülbelül száz ember üres palackokkal sorban állva várt, és minket néztek, ahogy építünk.” mondja Nate. „Soha nem építettünk olyan gyorsan víztornyot. És jóllehet ezeknek az embereknek semmijük nem volt, több élelmiszert kaptunk tőlük, mint amit bármelyikünk meg tudott enni.”
„A víz mindannyiunk számára magától értetődő. Az Egyesült Államokban kiváltságos életünk van. De ha olyan helyre mész, ahol az embereknek kevesebb jut, és ami van, attól is megfosztják őket, szerénységre intő azt látni, mennyire hálásak és lelkesek, hogy egy ilyen alapvető emberi szükséglethez jutnak.”
„A rombolást és a pusztítást a saját szememmel látva arra emlékeztetett, ami mindannyiunknak megvan.”
Az egyik utolsó hely, ahol a csapat dolgozott, a sziget egy félreeső része volt, ahol az emberek kétségbeesetten várták a segítség megérkezését.
„Voltak olyan közösségek, ahol 15 000 ember maradt áramellátás nélkül. És azt mondták nekik, hogy várhatóan legkorábban a jövő évben lesz náluk áram. Emiatt otthagyták az otthonaikat, az autójukat és a kutyáikat. Repülőgépre szálltak, és Miamiba utaztak, hogy a családdal legyenek. Örökre elhagyták Puerto Rico-t. „A rombolást és a pusztítást a saját szememmel látva ez arra emlékeztetett, ami mindannyiunknak megvan.
„Figyeltük a folyó áramlását, és most ingyen kaptuk tőletek az anyatermészet ajándékát, és ez fenntarthatóvá tette az egészet. Angyalok vagytok, barátaim.”
- Ixa, 12. osztályos tanuló
"Lenyűgöző számunkra az önkéntesek munkája - elkötelezettségük és erőfeszítéseik. Nehéz lett volna nélkülük.”
- Nick Hill, ügyvezető elnök, Planet Water Foundation
A jövő felé irányuló tekintettel
Két hónap múlva azok a közösségek, amelyeknél víztornyot telepítettek, részben visszanyerték függetlenségüket. Tiszta és biztonságos vízellátással már nem kell a palackozott vízre hagyatkozniuk.
Miközben Puerto Rico a helyreállításhoz vezető útnak csak az elején van. a sziget egyes lakói vigaszt találnak abban, ahogy ez a katasztrófális esemény összehozta a közösséget.
"A világ egyes részein a forradalom puskákkal kezdődik. Azt reméljük, hogy itt a forradalom a hurrikánnal kezdődött.”
A lakosok arról beszélnek, hogyan vezethet a hurrikán hosszabb távon pozitív eredményekhez, mivel rávilágított korábban létező problémákra, és egyesített közösségeket.
"Voltak problémák a hurrikán előtt," magyarázza Richard Barg, egy kanadai piacfejlesztési mérnök. "Sok víz nem volt megfelelő. A katasztrófa hatására egyes ilyen problémákat felismertek, most az emberek megpróbálják jobb hellyé tenni Puerto Rico-t. Ahogy az egyik helyi lakos fogalmazott: "A világ egyes részein a forradalom puskákkal kezdődik. Azt reméljük, hogy itt a forradalom a hurrikánnal kezdődött.”
"A közösségek reménytelenségi érzését felváltotta az eltökéltség, hogy saját maguk irányítsák az ügyeket.”
- Nick Hill, ügyvezető elnök, Planet Water Foundation
